Sok-sok évszázada, még a nagy vándorlások korában egy népes szláv család a végtelen rónák sivárságát maga mögött hagyva eljutott a hatalmas Ural hegységig, ahol gyökeret verve megállapodott.
Utazásaik során a törzsben ez a család jelentette az estenkent tábort vert utazók egyetlen szórakozását, tűz körül ülve, hajnalig tartó zenélésükkel öntötték dallamokba az úton szerzett élményeket.
Az évtizedeken át tartó hagyomány a letelepedés után megszakadt, ám nem tűnt el nyomtalanul. Majd másfél ezer év múltán két testvér, Andrey és Dmitry akik már gyerekként a a csillagos ég alatt ábrándozva érezték, hogy valami megfoghatatlan erő húzza őket a zene irányába és bár a családban akkor már senki nem volt gyakorló muzsikus, otthagyták Votkins városát és az Orosz fővárosba, Moszkvába költöztek. Andrey és Dmitry Pushkarev ezután páratlan karriert futottak be. A Deepmix rádió rezidens évei után Izhevski Gorje Hewekkel közösen stúdiómunkába fogtak és évenként rukkolnak elő egy-egy megkerülhetetlen ópusszal, melyet előszeretettel játszanak a legnagyobb szelektorok. Izhevski a bátyjához, Pushkarevhez és őseikhez hasonlóan hósszú órák alatt szereti a közönségét utaztatni, így ezen az estén is egy reggelig tartó főszerepet kap az A38 színpadán és hogy kellően bemelegedjenek a hangszórók, Isu áll előtte a lemezjátszók mögé. Gyertek, hogy újra mélyre merüljünk.
