Bernát András mostani kiállítása a 2014-ben rendezettnek egyenes folytatása. A hullámok után az egyenes vonal 2010-ben jelen meg újra vásznain. Az ebből kifejlődő kristályarchitektúrákat a szalagok követték. A kiállítást Fehér Dávid művészettörténész nyitja meg december 1-én 20 órakor. A megnyitón a ::pulpo!::live:act:: zenél.
Ha felületesen tekintünk Bernát festményeire, egy ilyen ötéves időtávban azt is mondhatnánk: „Itt nem változik semmi!“, mert Bernát festészetének időisége nem a megszokott emberi ritmus szerint működik. Periódusai nem kiállítástól kiállításig tartanak, a változás ütemét nem a pillanatnyi emberi hangulatok, életciklusok határozzák meg, hanem egy nagyobb lélegzetű ritmika. Mondhatnánk azt is, hogy az emberi tüdőkapacitás ennél kisebb léptékű oxigénáramlásra van kalibrálva.
Bernát festészete inkább egy fa ciklikusságához hasonlítható. Úgy változik, úgy növekszik, hogy közben ez a változás és növekedés a folyamatos megfigyelő számára szinte észrevétlen marad. Ez a lassú fejlődés óhatatlan bizalmat ébreszt. Odanézel: látsz valamit, elnézel, majd visszanézel: olyan, mintha ugyanazt látnád megint, noha nem. Mindig van változás. Bernát egyes képei is jól példázzák ezt, hisz a beeső fény szögétől függően megszámlálhatatlan különböző reprodukció készíthető ugyanarról a vászonról. Festészetében azt vizsgálja, hogy az egyenes vonalú ecsetvonásokról visszaverődő fénnyel hogyan, és milyen bonyolult virtuális téri, plasztikai rendszereket tud létre hozni.
Bernát képeivel megint ugyanarra a gondolati vándorlásra, tárgy nélküli barangolásra hív, mint korábban és ezután.
További információ: Horváth Judit (hjudit@a38.hu)
